2014. július 9., szerda

Hartmann Krisztián és a házi torony

Ismeritek a zseniális Hartmann Krisztiánt? Elsősorban agyagból készít fantasy szobrokat, falra aggatható sárkányfejet, manókat, szörnyeket vagy egy egész erdőnyi gyertyatartó-entet. Mindig rajongva néztem a munkáit – azok az arckifejezések! azok az egyéni ízű részletek! –, van is tőle kaspóm meg egy entem, csigával az orrán. Mindkettő úgy tud nézni, mintha története és személyisége lenne.

Aztán úgy esett, hogy a Kedves meg akart lepni valamivel a születésnapomra, olyan három éve. Nagyon titkolózott, én meg mindig tartok a meglepetésektől: mi van, ha például sárkányrepülőzni vagy ejtőernyőzni visznek, és nekem a kifutópályán kell elrontanom az egészet, hogy nem, nem, nem, nincs az a pénz, hogy én ebbe belevágjak. De vannak kevésbé félelmetes, örömteli meglepetések, mint a Hartmann-féle Bábel-torony (ellenben jobban meglepődtem rajta, mintha cápasimogatásra fizettek volna be). A szobor olyan harminc centi magas, belül üreges, csodaszép, és órákig lehet nézegetni az apró ablakokat vagy a lépcsőit.

Gyakran eszembe jut róla, hogy a regényben, mint a turistalátványosságok körül, a torony mellett is kis maketteket árulnak szuvenírnek. És emiatt hiába szépséges a szobor ott a polcon, azért kicsit hátborzongató is.

Nézegessetek Krisztián galériájában fantasztikus szobrokat: a kedvencem például ez, vagy ez, vagy ez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése